Azzal kezdeném, hogy a megsiketülés szélén állok, éppen, és fáj a fejem, minth az állat.
Ott kezdődött, hogy nem Iza néni vitt el, minket, hanem, apa. Mikor odaértünk, Iza nénire vártunk vagy 20 percet, aztán bementünkl. Kiderült, hogy Zsombor, nem is jött, csak Zoli, de ő is a szüleivel.
Ez a 3 óra dög ünalom volt. Csak ültünk, néha beböfögtünk, egy "Hajrá"-t vagy egy "Gyerünk!-t és ennyi. De mind e közben elkezdett fájni a fejem, meg a fülem. A saját szavamat alig hallottam, nemhogy azt amit a Réka mondott. Üvöltözve kellett beszélgetnünk egymással, hogy megértsük egymást. Huh... de jó hogy haza jöttem.
Egyébként a mi iskolánk, mindig vhol, a végén kullogott. Nem voltunk vmi jók. Zsuzsa néni is jól felkészítette őket, mondhatom... Már nem mintha túlzottan érdekelt volna milyen teljesítményt futottunk be. Őszintén szólva elmenni se akartam, így hidegen hagy az ereedmény... baromira. Látszott hogy Iza néni is unja az egészet, meg már ő se bírja a nagy hangokat... :/ XD
Szóval ennyi történt... Ma még megyek a mamámékhoz... Az tűrhető. Majd este talán írok, de nem biztos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése